Ezt a verset választottam mára. Nem csak azért, mert Babits is szekszárdi, hanem mert ez a vers szívemnek különösen kedves:
Babits Mihály: A csengettyűsfiú
Minden reggeli látomásból |
szemem mögött dal erjed, érik |
mint nyílt hordóban aromás bor. |
|
Ázik az utca friss aranyban |
reggeli csengő csengi végig: |
ezüst hal az arany folyamban. |
|
Ó, reggel, gyermek, gyönyörűség! |
kertek falán át egy karaj lomb |
tán a csengő szavára hajlong |
ó, szent reggeli csengetyűsség! |
a kapu árnya aranyat vág. |
|
Gyenge a nap, szelíd az árnyék |
s a lombok zöldje halovány még |
kacag a csengő tiszta zajjal |
s nyíló kapukból friss leányok |
csengetnek vissza víg kacajjal. |
Nyíló kapukba mind kiállnak |
sorfalat állva mint királynak |
hónuk alatt egy kicsi teknő: |
(drága nap aranyozza reggel) |
s a csengő egyre közelebb jő |
a nagy csengő a kis gyerekkel |
rejtelmes szürke födelekkel |
s megáll, ha egy kapúig ér. |
S az egyik leány közeleg, |
feszíti mellét, nyújtja karját; |
s nyílnak az ajtós födelek, |
melyek a tág kocsit takarják. |
Úgy tartja, nyújtja válla, karja |
az adományt, a drága ládát |
mint antik urnát régi szobrok; |
s amint a vak szekérbe önti |
ezüstből látsz fellengni fodrot |
a por gyémántját, füst ezüstjét, |
szent áldozatnak ritka füstjét, |
nap felé szállni a szekérből. |
|
Ó, mit nekem hogy a szemétből! |
Isten szemében nincs szemét: |
fürtödnek, melyből borod erjed, |
ne hányjad el rohadt szemét: |
attól édesebb lesz a bor, |
Inkább gyönyörködve figyeljed, |
hogy napban gyémánt lesz a por |
s hallgasd a szemetes-zenét |
|
|